Késés: a magyar thrash kora...

Amerikában és Európában a '80-as években tombolt a thrash metál. Jobbnál-jobb bandák jöttek elő próbatermeikből és úgy tűnt, a heavy metál végleg meghalt a nagy közönség számára.
'88-89-re már viszont "aggasztóbb" lett a helyzet! Az amerikai kiadók és a közönség számára most már kétségtelenül megjelent egy újabb műfaj, egy még durvább metál forma: a death metál!
Ezek a bandák: Death, Atheist, Obituary, Pestilence és a korai thrash/death bandák...

Ennek ellenére az itthoni helyzet egyben elszomorító és mégis reményteli volt! Magyarország az utolsó éveket nyögte a "kommunizmus igája" alatt, ennek jelei voltak.
Az, hogy itthon csak a Pokolgép és az Ossian jelentethetett meg hivatalosan hanganyagot (össz-vissz ez 5 albumot jelentett a '80-as években a kemény metál műfajtól!!!), ez ahhoz vezetett, hogy részben a
támogatatlanságtól és a rendszerellenességtől "sújtott" metál bandák csak házi, "undergroundabbnál-lejjebbi" módon tudtak csak életet adni magukról! Kazettásmagnós demófelvételek, izzadtságszagú
metál-bulik és az állandó kontroll-érzet a bandák zenéjének mondanivalója felett. Már a keményebb heavy-metál is csodának számított, ha életképes maradt 1-2 évig (a Pokolgép és Ossian mellett), ám még
ennél is tovább mentek az itthoni feltörekvő thrash bandák! Legnagyobb gond az volt, hogy rosszkor-rossz időben voltak a srácok. Először is: itthon legalább 5 évet késett maga a thrash zene megérkezése
szélesebb körökben, sőt a heavy metál is csúszott vagy 6-7 évet, míg valami anyag megjelenhetett és ismertté válhatott! Minden persze a "falnak" köszönhető!
Ezek a fiúk Metallicán, Death Angel-en és Exodus-on nőttek fel. Nem voltak sokan, de rohadtul összetartottak (amit ma is hiányolok az itthoni thrash bandáktól!!!). És működött a dolog! Annyira, hogy állandóak voltak a Thrash-Mosh bulik
a MŰV-házakban, Pesten, de még vidéken is! Burjánzott a thrash! Olyan bandák vitték a zászlót mint a THE BEDLAM, SLOGAN, BARBED WIRE, BEYOND, UNDERTAKING, EXIT, ALMIGHTY stb...!!! ŐK megmutatták, hogy
hogyan kell játszani a műfajt, és tudták hozni a NY-i színvonalat! Ennek ellenére számomra kereskedelmileg a korszak nagy vesztesei, talán csak a BEDLAM tudott egy grunge-osabb albumot kiadni (Inside Ash néven).
Elszomorító. Azért is, mert ha nincs ez a rendszer, már a '80-as évek elejétől kialakulhatott volna egy masszívabb rajongói-kiadó réteg! És talán nem csak 4-5 évig tartott volna a korszak nálunk (kb: 1988-1992).
A '90-es években végre megjelenhetett a Moby Dick és Akela albumok, amik nagyon nagy százalékban tartalmaztak(nak) thrash beütéseket, főleg a Moby Dick, ami végre megkaphatta megérdemelt sikerét ebben az időszakban! Albumok, koncertek tömkelege...
A többi thrash banda szinte nyomtalanul eltűnt... a '94-95 körül már csak a REMORSE és a MOBY DICK vitte igazán a műfajt!
Több oka is volt a dolgoknak: a régi thrash bandák tagjainak fontosabb lett a megélhetés, emiatt sokan hagyták abba a zenélést, nem kerestek nagy pénzeket, nem tudtak albumot kiadni (ami akkoriban még drágább és nehezebb dolog volt). Okok még: megjelent a disco és a grunge! Tönkre vágták a közönséget, a nép elkezdett inkább
diszkókba járni, vagy lágyabb, divatosabb zenéket hallgatni. Érdekes jelenség az biztos. Nagy része ezek szerint az akkori tábornak nem volt abszolút fan! Ment az árral, de ez akkor is jól működött. Az energia, az igazi hangszeres tudás, vagy az olyan számok írása, mint
a BEDLAM-től a Dreamland in Misery mind azt mutatták, hogy sokkal jobban meg kellett volna becsülni ezeket a fiúkat. Sokuk eltűnt azóta a zenei "pályáról"...

Egy másik érdekes dolog, amin fiatal fejjel gondolkodom, hogy magát a death metal műfaját a '90-es évekre teszik, de itthon ez mégsem működött valahogy! Egyszerűen az ember azt hinné (mivel a death metál még durvább, mint a thrash), hogy ugye jön az új műfaj, kiteríti a régieket és felül a trónra! De mégse! A death metál nem segített semmit a helyzeten, a metál zene ekkor a nagy közönség számára még jobban eltűnt! Ez már túl durva volt, és még kevesebb, csak az elvetemült állat :) kategóriájú embereket fogta meg... Ezek szerint itt volt a vég.
(Zárójelben megjegyzem, hogy azért ez szerintem nem így van: én vagyok rá a legjobb példa és még néhány ember, akit ismerek! Nos, miért is? Azért mert ha valaki valamit igazán szeret, akkor azt még 20 év távlatából is szereti, úgy hogy akkor ott se volt! Az istenit, ez van! Ha nekem, mint egyéniség, nem tetszik a nyálas Nu-metál és
a divatos zenei irányzatok, legyen ez most bármi, akkor mi a szarért hallgassam őket??? Azért mert ez megy a TV-ben és a Mari is ezt hallgatja, ezért már nekem is ezt kell? Röhej. És szomorú is egyben, hogy a népet lehet manipulálni, akármivel! Én ezért voltam mindig is jóban az olyan eberekkel, akik underground zenéket hallgatnak! Legyen az HARD TECHNO,
GANGSTA RAP, '80-as évek POP-ROCK fanja, DEATH METÁLOS, vagy akármi, ami az egyéniségreutal, és nem azért van, mert a csajom, vagy a pasim is ezt hallgatja!)

Nos lássuk akkor a fennmaradt videókat, zenéket: (jó retrózást a veteránoknak!)















Egy igazi csemege: (az első magyar black metál banda a Tormentor, mely még tartalmaz thrash alapokat is zenéjében, és nemzetközileg is elismert, illetve az elsők között jegyzik fel nevét a weboldalakon)




Még megjegyzem, hogy itthon a legelső death/thrash metál albumot a Monastery zenekar adta ki ('92-es Far From Christ, melyet majd feltöltök ide is, higgyetek nekem, kibaszott jó).
És végül még néhány név, inkább a '90-es évek derekáról: Messenger, Strong Deformity, később Story, Septicmen, Replika, és Ektomorf (mely külföldön is sikerbrigádnak számít groove-thrash alapú zenéjével!)...