A 2000-es években mintha bomba robbant volna. Előbb csak egy kisebb fajta, majd néhány évre rá atom!!!
A '90-es évek thrash-haldoklása és a stílus kimerülése/piaci telítettsége után 2000-2001 környékén életjelet adott a műfaj.
Nos, hogy miért is? Ott van például a Destruction: a '90-es évekbeli szarozás után 2000-ben kinyomták az All Hells Break Loose-t, majd a The Antichrist c. lemezt. Ezzel újra visszatértek a totális pusztítás zenéjéhez, annak ellenére, hogy a '90-es évekbeli anyagaikat
fel sem tüntetik, mint hivatalos cuccot (megjegyzem ezek elég lightos, csak thrash ízű zenék).
Vagy ott a Kreator! A 2001-es Violent Revolution tőlük már más utakon jár, mint a "furcsa" Outcast (1997) és Endorama (1999).
Azóta is töretlenül tolják a thrash-t a 2005-ös Enemy of God-dal és a 2009-es Hordes Of Chaos-sal! FUCK YEAH!
Ha már német vonalon vagyunk, számomra az egyik favorit thrash banda makacssága tűnik ki! SODOM!!!!
Ők nem nagyon variálták a stílust a Persecution Mania óta! Imádom őket! Onkel Tom nem az a divatember típus, így zenéje is végig a kevesebb
, de annál masszívabb rajongó rétegnek szól azóta is! Tőlük nagyon várom a következő mészárlást CD formájában, SAW IS THE LAW!
Az Exodus amcsi oldalról a Tempo of the Damned-del (2004) tért vissza a haldoklás után. Jó az album, de nálam akkorát nem ütött, mint a többi visszatérő!
Az Anthrax számomra érdekes: a 2003-as WCFYA óta nem adtak ki új albumot, de nekem már az se jött be, még mindig popzene, hiába a keménykedés (valszeg az
akkori énekes John Bush hangjának nem tetszése miatt is mondom ezt). Tőlük félek, hogy mit adnak ki, hallottam youtube-on egy-két új számot, azok már talán jobbak voltak,
mint ezek a "nu-metál-pop-punk" stb. szagú '90-től '03-ig zenéik!
Érdekes a Metallica és a Megadeth sorsa is! Most nagyon rajta vannak megint a thrash-en, bár sokan nem tekintik őket őszintének, és még mindig vannak "fura" számok
mindkét banda zsír új albumán, de nekem speciel mindkettő bejött! Így tovább!
Sepultura: nekem a 2000-es munkásságuk abszolúte semmit mondó, Cavalera fiúk kilépése (90-es évek) óta számomra halott a zenekar. Sajna a néger hangja nem jön át, nagyon semmilyen módon üvöltözik.
Testament: ők mindig is thrash-t játszottak, maximum a '90-es évekre náluk is bejött a death-metálos hörgés! Ami nekem nem tetszik! Jól nyomja, kellően mély és becsülöm mint állat, de nem az én stílusom! A 2008-as Formation of Damnation fasza lett, elég erős kis anyag!!!
Szóval vannak nagy nevek, akik feltámadtak halottaikból (lásd még: Onslaught, Death Angel, Sacrifice, Nuclear Assault, Forbidden stb...), de lássuk a friss húsok, a most 20 éves thrasher arcok brigádjait! Merthogy ilyenek is vannak!
Bonded By Blood, Violator, Fueled By Fire, Evile, Warbringer, Toxic Holocaust, Havok, Municipal Waste, Gama Bomb...
Na ők a reménységeim! Nincs semmi bajom az "öreg" fiúkkal sem, de 40-45 évesen teljesen más már a színpadkép, teljesítmény, várható lemezkiadás esélye stb., mint ezeknél a 2000-es bandáknál!!!
Több esély van arra is, hogy őket többször lássa nálunk az ember, mint mondjuk az Exodus-t (ami megjegyzem Zetro nélkül egy metalcore-nak tűnő valami).
Masszívabb a hangzás, jobbak a hangszerek, a stúdiók stb., ezért olyan anyagok jönnek ki, amik letépik az ember fejét! A témák és az énekstílus teljesen hasonlóak a '80-as évekbeliekhez, de nem is ez a lényeg. Ők nem megújítani akarnak, hanem feltámasztani és élvezni azt, amit csinálnak, amit legalább ők szeretnek!
Itthon is van egy kis felzárkózás, bár nagyon kevés esélyt látok itt a thrash bandák sikerének, a közönség, a kiadók és a pénzügyi dolgok miatt! Ezenkívül a legjobbakat kívánom a következő magyar! bandáknak: Concrete, Keeper Of Dreams, Mörbid Carnage, Drünken Bastards, Zsarnok, Nuclear Beast, Morfium és minden más oldschool-hithű zenész arcnak! (Sajnos egyik kedvencem a Tremor feloszlott, pedig istenien tolták!
Hát ezért hajrá fiúk, itthon és "odaát", vigyétek ezt a megtépett, csatakos, rojtos zászlót tovább a harctéren!
Remélem hazánk is részesül ebben a mostani thrash-fellángolásban, de ne legyen belőle divat. Rohadtul unnám a Nuclear Assault felvarrós srácokat 20-asával látni a buszmegben, úgy hogy lehet hogy csak a Metallica-t meg az Anthrax-et ismerik, otthon meg szól a
Depresszió nevű méltán sikeres zenekar!
Videók, szép sorban a cikknek megfelelően:
Az "öregek" ma:
...és a fiatal thrash bestiák:
...és még sokan mások! Keep the TRUE metal alive!
2009. december 10., csütörtök
2009. november 15., vasárnap
Késés: a magyar thrash kora...
Amerikában és Európában a '80-as években tombolt a thrash metál. Jobbnál-jobb bandák jöttek elő próbatermeikből és úgy tűnt, a heavy metál végleg meghalt a nagy közönség számára.
'88-89-re már viszont "aggasztóbb" lett a helyzet! Az amerikai kiadók és a közönség számára most már kétségtelenül megjelent egy újabb műfaj, egy még durvább metál forma: a death metál!
Ezek a bandák: Death, Atheist, Obituary, Pestilence és a korai thrash/death bandák...
Ennek ellenére az itthoni helyzet egyben elszomorító és mégis reményteli volt! Magyarország az utolsó éveket nyögte a "kommunizmus igája" alatt, ennek jelei voltak.
Az, hogy itthon csak a Pokolgép és az Ossian jelentethetett meg hivatalosan hanganyagot (össz-vissz ez 5 albumot jelentett a '80-as években a kemény metál műfajtól!!!), ez ahhoz vezetett, hogy részben a
támogatatlanságtól és a rendszerellenességtől "sújtott" metál bandák csak házi, "undergroundabbnál-lejjebbi" módon tudtak csak életet adni magukról! Kazettásmagnós demófelvételek, izzadtságszagú
metál-bulik és az állandó kontroll-érzet a bandák zenéjének mondanivalója felett. Már a keményebb heavy-metál is csodának számított, ha életképes maradt 1-2 évig (a Pokolgép és Ossian mellett), ám még
ennél is tovább mentek az itthoni feltörekvő thrash bandák! Legnagyobb gond az volt, hogy rosszkor-rossz időben voltak a srácok. Először is: itthon legalább 5 évet késett maga a thrash zene megérkezése
szélesebb körökben, sőt a heavy metál is csúszott vagy 6-7 évet, míg valami anyag megjelenhetett és ismertté válhatott! Minden persze a "falnak" köszönhető!
Ezek a fiúk Metallicán, Death Angel-en és Exodus-on nőttek fel. Nem voltak sokan, de rohadtul összetartottak (amit ma is hiányolok az itthoni thrash bandáktól!!!). És működött a dolog! Annyira, hogy állandóak voltak a Thrash-Mosh bulik
a MŰV-házakban, Pesten, de még vidéken is! Burjánzott a thrash! Olyan bandák vitték a zászlót mint a THE BEDLAM, SLOGAN, BARBED WIRE, BEYOND, UNDERTAKING, EXIT, ALMIGHTY stb...!!! ŐK megmutatták, hogy
hogyan kell játszani a műfajt, és tudták hozni a NY-i színvonalat! Ennek ellenére számomra kereskedelmileg a korszak nagy vesztesei, talán csak a BEDLAM tudott egy grunge-osabb albumot kiadni (Inside Ash néven).
Elszomorító. Azért is, mert ha nincs ez a rendszer, már a '80-as évek elejétől kialakulhatott volna egy masszívabb rajongói-kiadó réteg! És talán nem csak 4-5 évig tartott volna a korszak nálunk (kb: 1988-1992).
A '90-es években végre megjelenhetett a Moby Dick és Akela albumok, amik nagyon nagy százalékban tartalmaztak(nak) thrash beütéseket, főleg a Moby Dick, ami végre megkaphatta megérdemelt sikerét ebben az időszakban! Albumok, koncertek tömkelege...
A többi thrash banda szinte nyomtalanul eltűnt... a '94-95 körül már csak a REMORSE és a MOBY DICK vitte igazán a műfajt!
Több oka is volt a dolgoknak: a régi thrash bandák tagjainak fontosabb lett a megélhetés, emiatt sokan hagyták abba a zenélést, nem kerestek nagy pénzeket, nem tudtak albumot kiadni (ami akkoriban még drágább és nehezebb dolog volt). Okok még: megjelent a disco és a grunge! Tönkre vágták a közönséget, a nép elkezdett inkább
diszkókba járni, vagy lágyabb, divatosabb zenéket hallgatni. Érdekes jelenség az biztos. Nagy része ezek szerint az akkori tábornak nem volt abszolút fan! Ment az árral, de ez akkor is jól működött. Az energia, az igazi hangszeres tudás, vagy az olyan számok írása, mint
a BEDLAM-től a Dreamland in Misery mind azt mutatták, hogy sokkal jobban meg kellett volna becsülni ezeket a fiúkat. Sokuk eltűnt azóta a zenei "pályáról"...
Egy másik érdekes dolog, amin fiatal fejjel gondolkodom, hogy magát a death metal műfaját a '90-es évekre teszik, de itthon ez mégsem működött valahogy! Egyszerűen az ember azt hinné (mivel a death metál még durvább, mint a thrash), hogy ugye jön az új műfaj, kiteríti a régieket és felül a trónra! De mégse! A death metál nem segített semmit a helyzeten, a metál zene ekkor a nagy közönség számára még jobban eltűnt! Ez már túl durva volt, és még kevesebb, csak az elvetemült állat :) kategóriájú embereket fogta meg... Ezek szerint itt volt a vég.
(Zárójelben megjegyzem, hogy azért ez szerintem nem így van: én vagyok rá a legjobb példa és még néhány ember, akit ismerek! Nos, miért is? Azért mert ha valaki valamit igazán szeret, akkor azt még 20 év távlatából is szereti, úgy hogy akkor ott se volt! Az istenit, ez van! Ha nekem, mint egyéniség, nem tetszik a nyálas Nu-metál és
a divatos zenei irányzatok, legyen ez most bármi, akkor mi a szarért hallgassam őket??? Azért mert ez megy a TV-ben és a Mari is ezt hallgatja, ezért már nekem is ezt kell? Röhej. És szomorú is egyben, hogy a népet lehet manipulálni, akármivel! Én ezért voltam mindig is jóban az olyan eberekkel, akik underground zenéket hallgatnak! Legyen az HARD TECHNO,
GANGSTA RAP, '80-as évek POP-ROCK fanja, DEATH METÁLOS, vagy akármi, ami az egyéniségreutal, és nem azért van, mert a csajom, vagy a pasim is ezt hallgatja!)
Nos lássuk akkor a fennmaradt videókat, zenéket: (jó retrózást a veteránoknak!)
Egy igazi csemege: (az első magyar black metál banda a Tormentor, mely még tartalmaz thrash alapokat is zenéjében, és nemzetközileg is elismert, illetve az elsők között jegyzik fel nevét a weboldalakon)
Még megjegyzem, hogy itthon a legelső death/thrash metál albumot a Monastery zenekar adta ki ('92-es Far From Christ, melyet majd feltöltök ide is, higgyetek nekem, kibaszott jó).
És végül még néhány név, inkább a '90-es évek derekáról: Messenger, Strong Deformity, később Story, Septicmen, Replika, és Ektomorf (mely külföldön is sikerbrigádnak számít groove-thrash alapú zenéjével!)...
'88-89-re már viszont "aggasztóbb" lett a helyzet! Az amerikai kiadók és a közönség számára most már kétségtelenül megjelent egy újabb műfaj, egy még durvább metál forma: a death metál!
Ezek a bandák: Death, Atheist, Obituary, Pestilence és a korai thrash/death bandák...
Ennek ellenére az itthoni helyzet egyben elszomorító és mégis reményteli volt! Magyarország az utolsó éveket nyögte a "kommunizmus igája" alatt, ennek jelei voltak.
Az, hogy itthon csak a Pokolgép és az Ossian jelentethetett meg hivatalosan hanganyagot (össz-vissz ez 5 albumot jelentett a '80-as években a kemény metál műfajtól!!!), ez ahhoz vezetett, hogy részben a
támogatatlanságtól és a rendszerellenességtől "sújtott" metál bandák csak házi, "undergroundabbnál-lejjebbi" módon tudtak csak életet adni magukról! Kazettásmagnós demófelvételek, izzadtságszagú
metál-bulik és az állandó kontroll-érzet a bandák zenéjének mondanivalója felett. Már a keményebb heavy-metál is csodának számított, ha életképes maradt 1-2 évig (a Pokolgép és Ossian mellett), ám még
ennél is tovább mentek az itthoni feltörekvő thrash bandák! Legnagyobb gond az volt, hogy rosszkor-rossz időben voltak a srácok. Először is: itthon legalább 5 évet késett maga a thrash zene megérkezése
szélesebb körökben, sőt a heavy metál is csúszott vagy 6-7 évet, míg valami anyag megjelenhetett és ismertté válhatott! Minden persze a "falnak" köszönhető!
Ezek a fiúk Metallicán, Death Angel-en és Exodus-on nőttek fel. Nem voltak sokan, de rohadtul összetartottak (amit ma is hiányolok az itthoni thrash bandáktól!!!). És működött a dolog! Annyira, hogy állandóak voltak a Thrash-Mosh bulik
a MŰV-házakban, Pesten, de még vidéken is! Burjánzott a thrash! Olyan bandák vitték a zászlót mint a THE BEDLAM, SLOGAN, BARBED WIRE, BEYOND, UNDERTAKING, EXIT, ALMIGHTY stb...!!! ŐK megmutatták, hogy
hogyan kell játszani a műfajt, és tudták hozni a NY-i színvonalat! Ennek ellenére számomra kereskedelmileg a korszak nagy vesztesei, talán csak a BEDLAM tudott egy grunge-osabb albumot kiadni (Inside Ash néven).
Elszomorító. Azért is, mert ha nincs ez a rendszer, már a '80-as évek elejétől kialakulhatott volna egy masszívabb rajongói-kiadó réteg! És talán nem csak 4-5 évig tartott volna a korszak nálunk (kb: 1988-1992).
A '90-es években végre megjelenhetett a Moby Dick és Akela albumok, amik nagyon nagy százalékban tartalmaztak(nak) thrash beütéseket, főleg a Moby Dick, ami végre megkaphatta megérdemelt sikerét ebben az időszakban! Albumok, koncertek tömkelege...
A többi thrash banda szinte nyomtalanul eltűnt... a '94-95 körül már csak a REMORSE és a MOBY DICK vitte igazán a műfajt!
Több oka is volt a dolgoknak: a régi thrash bandák tagjainak fontosabb lett a megélhetés, emiatt sokan hagyták abba a zenélést, nem kerestek nagy pénzeket, nem tudtak albumot kiadni (ami akkoriban még drágább és nehezebb dolog volt). Okok még: megjelent a disco és a grunge! Tönkre vágták a közönséget, a nép elkezdett inkább
diszkókba járni, vagy lágyabb, divatosabb zenéket hallgatni. Érdekes jelenség az biztos. Nagy része ezek szerint az akkori tábornak nem volt abszolút fan! Ment az árral, de ez akkor is jól működött. Az energia, az igazi hangszeres tudás, vagy az olyan számok írása, mint
a BEDLAM-től a Dreamland in Misery mind azt mutatták, hogy sokkal jobban meg kellett volna becsülni ezeket a fiúkat. Sokuk eltűnt azóta a zenei "pályáról"...
Egy másik érdekes dolog, amin fiatal fejjel gondolkodom, hogy magát a death metal műfaját a '90-es évekre teszik, de itthon ez mégsem működött valahogy! Egyszerűen az ember azt hinné (mivel a death metál még durvább, mint a thrash), hogy ugye jön az új műfaj, kiteríti a régieket és felül a trónra! De mégse! A death metál nem segített semmit a helyzeten, a metál zene ekkor a nagy közönség számára még jobban eltűnt! Ez már túl durva volt, és még kevesebb, csak az elvetemült állat :) kategóriájú embereket fogta meg... Ezek szerint itt volt a vég.
(Zárójelben megjegyzem, hogy azért ez szerintem nem így van: én vagyok rá a legjobb példa és még néhány ember, akit ismerek! Nos, miért is? Azért mert ha valaki valamit igazán szeret, akkor azt még 20 év távlatából is szereti, úgy hogy akkor ott se volt! Az istenit, ez van! Ha nekem, mint egyéniség, nem tetszik a nyálas Nu-metál és
a divatos zenei irányzatok, legyen ez most bármi, akkor mi a szarért hallgassam őket??? Azért mert ez megy a TV-ben és a Mari is ezt hallgatja, ezért már nekem is ezt kell? Röhej. És szomorú is egyben, hogy a népet lehet manipulálni, akármivel! Én ezért voltam mindig is jóban az olyan eberekkel, akik underground zenéket hallgatnak! Legyen az HARD TECHNO,
GANGSTA RAP, '80-as évek POP-ROCK fanja, DEATH METÁLOS, vagy akármi, ami az egyéniségreutal, és nem azért van, mert a csajom, vagy a pasim is ezt hallgatja!)
Nos lássuk akkor a fennmaradt videókat, zenéket: (jó retrózást a veteránoknak!)
Egy igazi csemege: (az első magyar black metál banda a Tormentor, mely még tartalmaz thrash alapokat is zenéjében, és nemzetközileg is elismert, illetve az elsők között jegyzik fel nevét a weboldalakon)
Még megjegyzem, hogy itthon a legelső death/thrash metál albumot a Monastery zenekar adta ki ('92-es Far From Christ, melyet majd feltöltök ide is, higgyetek nekem, kibaszott jó).
És végül még néhány név, inkább a '90-es évek derekáról: Messenger, Strong Deformity, később Story, Septicmen, Replika, és Ektomorf (mely külföldön is sikerbrigádnak számít groove-thrash alapú zenéjével!)...
2009. november 13., péntek
Aranykor az USA-n kívül...
Az USA-beli bandákon kívül természetesen minden ország kitermelte a maga brigádjait.
A létrejött legfontosabb stílusok területekhez kötve:
- germán thrash: Kreator, Sodom, Destruction, Tankard, Darkness, Violent Force, Holy Moses, stb... Kereskedelmi szempontból az első három lett a legsikeresebb/híresebb. Ők a nagy germán thrash hármas! A stílusra jellemző: károgósabb (enyhe black metal beütés) ének, nem annyira bonyolult gitártémák (mint a bay area vonal, de ugyanakkor eléggé adrenalinbomba zenék :)) és néhol eszelős gyorsaság!
-dél-amerikai thrash: legjelesebb képviselő a Sepultura, de rajtuk kívül számos brutális banda is megjelent. Például: Korzus, Sarcofago, MX, Torture Squad stb...
A zene közelebb van a korai death metálhoz (semmiképpen sem az Anthrax vonal!), brutális mély (néhol hörgős) ének, tekerős gitártémák és erős dobvágták, duplázás aktívabban stb...
-kanadai thrash: Annihilator, Anvil, Exciter, Voivod, Sacrifice...
Nem tudok róluk túl sokat mondani, nem annyira elkülöníthető a stílus, inkább az USA-belire hajaz. Persze ott a Voivod, ami progresszív metállal keveri/keverte a thrasht, vagy az Annihilator, ami Jeff Waters gitáros, énekes, mindenes saját projectjének számít már vagy 20 éve, és mégis odaver technikában bárki orra alá!
-crossover: nem köthető túlságosan területhez (USA-ban volt a legkedveltebb), de más stílussal bír! Lényege, hogy a zene egyik részét a punk/hardcore-ból meríti és keveri töményebb hangzással, torzítással, thrash rifekkel. Ilyen bandák: D.R.I., Cryptic Slaughter, M.O.D., S.O.D, Wehrmacht, de még a Nuclear Assault is bizony ide sorolható!
Ezek a legfontosabb területek/stílusok véleményem szerint, persze rengeteg banda mixeli a hatásokat, stílusokat, lényeg, hogy hengereljen :). Egy thrash banda nem lehet gyenge, nyálas, glam-beütésű, de ugyanakkor nem összetéveszthető egy true old-school death metállal sem. Szerintem ezek után felismeritek, hogy mi THRASH és mi nem :D!
Folytatom a magyar thrash-korszakkal, ami nem élt meg sokat, de adott jó bandákat!
A létrejött legfontosabb stílusok területekhez kötve:
- germán thrash: Kreator, Sodom, Destruction, Tankard, Darkness, Violent Force, Holy Moses, stb... Kereskedelmi szempontból az első három lett a legsikeresebb/híresebb. Ők a nagy germán thrash hármas! A stílusra jellemző: károgósabb (enyhe black metal beütés) ének, nem annyira bonyolult gitártémák (mint a bay area vonal, de ugyanakkor eléggé adrenalinbomba zenék :)) és néhol eszelős gyorsaság!
-dél-amerikai thrash: legjelesebb képviselő a Sepultura, de rajtuk kívül számos brutális banda is megjelent. Például: Korzus, Sarcofago, MX, Torture Squad stb...
A zene közelebb van a korai death metálhoz (semmiképpen sem az Anthrax vonal!), brutális mély (néhol hörgős) ének, tekerős gitártémák és erős dobvágták, duplázás aktívabban stb...
-kanadai thrash: Annihilator, Anvil, Exciter, Voivod, Sacrifice...
Nem tudok róluk túl sokat mondani, nem annyira elkülöníthető a stílus, inkább az USA-belire hajaz. Persze ott a Voivod, ami progresszív metállal keveri/keverte a thrasht, vagy az Annihilator, ami Jeff Waters gitáros, énekes, mindenes saját projectjének számít már vagy 20 éve, és mégis odaver technikában bárki orra alá!
-crossover: nem köthető túlságosan területhez (USA-ban volt a legkedveltebb), de más stílussal bír! Lényege, hogy a zene egyik részét a punk/hardcore-ból meríti és keveri töményebb hangzással, torzítással, thrash rifekkel. Ilyen bandák: D.R.I., Cryptic Slaughter, M.O.D., S.O.D, Wehrmacht, de még a Nuclear Assault is bizony ide sorolható!
Ezek a legfontosabb területek/stílusok véleményem szerint, persze rengeteg banda mixeli a hatásokat, stílusokat, lényeg, hogy hengereljen :). Egy thrash banda nem lehet gyenge, nyálas, glam-beütésű, de ugyanakkor nem összetéveszthető egy true old-school death metállal sem. Szerintem ezek után felismeritek, hogy mi THRASH és mi nem :D!
Folytatom a magyar thrash-korszakkal, ami nem élt meg sokat, de adott jó bandákat!
Aranykor (folytatás...)
A nagy amcsi négyes után ('84-től) jöjjenek a "másodfontosságú" bandák tömegei (amik szerintem nagy százalékban szanaszét verik a "négyesfogatot" -mindenféle értelemben)!
Hmmm...
Észak-Amerikából: Agent Steel, Dark Angel, Death Angel, Defiance, Demolition Hammer, D.R.I., Evildead, Exhorder, Exodus, Flotsam and Jetsam, Forbidden, Heathen, Lääz Rockit, Nuclear Assault, Overkill, Possessed, Rigor Mortis, Sacred Reich, Sadus, Testament, Toxik, Vio-Lence, Whiplash, Xentrix!
Ez csak néhány fontosabb név, de mindenképpen a legjobbak az USA-ban! Nézzetek utánuk, GARANTÁLOM, hogy megéri a dolog!!!
Néhány szó ezekről: többféle stílusú thrash metál jött létre USA-ban, létezik Bay Area-beli (San Francisco), keleti parti (pl: Anthrax, Nuclear Assault) és keverék változatok (mixelik a germán vonalat az amcsival)... stb.
Tipikus Bay Area thrash-ek a régi Metallica, Exodus, Death Angel, Laaz Rockit, Sadus, Testament, Heathen, Forbidden... Ezek úgymond jobban "kiművelt" muzsikák, bonyolultabb témákkal, több "dallammal" (nem Kóóóóós Jánosra kell gondolni!) és érthetőbb énekkel :)! Többnyire...
Keleti parti (v. new york-i): Nuclear Assault, Overkill, Whiplash, S.O.D., M.O.D., Anthrax stb... Ezek nyersebbek, több punk elemet tartalmaznak és a számok hosszúsága is sokszor 2 és 3 perc között mozog!
Végül néhány videó, ami garantáltan szétbasz:
Folyt. köv. az egyéb területek bandáival...
Hmmm...
Észak-Amerikából: Agent Steel, Dark Angel, Death Angel, Defiance, Demolition Hammer, D.R.I., Evildead, Exhorder, Exodus, Flotsam and Jetsam, Forbidden, Heathen, Lääz Rockit, Nuclear Assault, Overkill, Possessed, Rigor Mortis, Sacred Reich, Sadus, Testament, Toxik, Vio-Lence, Whiplash, Xentrix!
Ez csak néhány fontosabb név, de mindenképpen a legjobbak az USA-ban! Nézzetek utánuk, GARANTÁLOM, hogy megéri a dolog!!!
Néhány szó ezekről: többféle stílusú thrash metál jött létre USA-ban, létezik Bay Area-beli (San Francisco), keleti parti (pl: Anthrax, Nuclear Assault) és keverék változatok (mixelik a germán vonalat az amcsival)... stb.
Tipikus Bay Area thrash-ek a régi Metallica, Exodus, Death Angel, Laaz Rockit, Sadus, Testament, Heathen, Forbidden... Ezek úgymond jobban "kiművelt" muzsikák, bonyolultabb témákkal, több "dallammal" (nem Kóóóóós Jánosra kell gondolni!) és érthetőbb énekkel :)! Többnyire...
Keleti parti (v. new york-i): Nuclear Assault, Overkill, Whiplash, S.O.D., M.O.D., Anthrax stb... Ezek nyersebbek, több punk elemet tartalmaznak és a számok hosszúsága is sokszor 2 és 3 perc között mozog!
Végül néhány videó, ami garantáltan szétbasz:
Folyt. köv. az egyéb területek bandáival...
Egy másik jó magyar blog!
http://hungarianextremes.blogspot.com/search/label/*thrash%20metal
Ezt az oldalt tegnap találtam, nagyon jó magyar metál zenék vannak fenn, inkább az extrémebb oldaláról megközelítve a dolgot! Fenn van a Drünken Bastards-Posercrusher-je, Keeper Of Dreams-Taste Smashed To Pieces albuma és például az Angel Reaper-Exhumált Világa is! Ezeket akit érdekel természetesen onnan le tudja szedni, fölöslegesen nem töltöm fel őket ide! Ifjú titánok és veterán harcosok zenéi egyaránt megtalálhatók itt is!
Ezt az oldalt tegnap találtam, nagyon jó magyar metál zenék vannak fenn, inkább az extrémebb oldaláról megközelítve a dolgot! Fenn van a Drünken Bastards-Posercrusher-je, Keeper Of Dreams-Taste Smashed To Pieces albuma és például az Angel Reaper-Exhumált Világa is! Ezeket akit érdekel természetesen onnan le tudja szedni, fölöslegesen nem töltöm fel őket ide! Ifjú titánok és veterán harcosok zenéi egyaránt megtalálhatók itt is!
2009. november 12., csütörtök
Az aranykor
1984. Fontos dátum, sőt fontos időszak. Sokszor elgondolkoztam azon, hogyha például anno nincs Metallica, vagy Slayer, akkor kaptak e volna ekkora inspirációt a későbbi bandák. Egyáltalán lenne e durvább zene a heavy metálnál?
Minden bizonnyal lenne, max. néhány évnyi késéssel... Hiszen ez az a korszak, amikor nagyon sok sebességre és agresszióra fogékony banda jelent még meg. (A bukáshoz -90-es évek- részben ennek is volt köze, túltelített lett a piac, stb...-> erről még később.)
Nos, '84-re kialakult már a nagy thrash négyes: Metallica, Slayer, Anthrax és Megadeth!
Lássuk először az Anthrax-et: New York, ennek köszönhetően (később) hardcore hatások a zenében. Első albumuk a Fistful of Metal (1984), melyen még egy korábbi énekes alázott, folytatta a kialakult hagyományokat, igaz valamivel egyedibb módon. Később ugyanis eltávolodtak a szögecses-bőrkabátos, sátánistának titulált és közhelyesedő témáktól/ízléstől, ehelyett viccesebbre vették a figurát és sokminden másról zenéltek. Kinézetük sem a Venom-éhoz hasonló, rövidgatya, színes pólók, sokszor rajzfilm-és film figurák a gitárokon és ruhákon. Mindezek ellenére zenéjük a Belladonna korszak idején teljesedett ki és hengerelt (kereskedelmi szempontból is!), ezért tartozhatott a "nagy négyes" közé. A '90-es évek elején váltottak: énekescsere, stíluscsere, eltávolodtak a thrash-től. Azt mondják, hogy a 2003-as albumukkal anno visszatértek a stílushoz (szerintem nem), de az igazi thrash ízt reményeink szerint visszahozzák az új albumukkal, amin az ördög sem tudja, hogy ki fog énekelni...
Megadeth: nagyon fontos zenekarnak tartom, bár több haverommal diskuráltunk arról, hogy hiába mondják thrash metálnak, én inkább sokszor a speed és a heavy határmezsgyére tenném! Ezzel most lehet, hogy csökken az amúgy sem nagy presztízsem :), de szerintem ez van! Sokszor azon cívódunk, hogy régi Metallica, vagy régi Megadeth, számomra 1:0! Megmondom miért, de lehet, hogy tudjátok: Dave Mustaine egy gitárzseni, ez nem vitás. Kitették a Metallicából, mert sokszor nem volt beszámítható állapotban, és ezért bosszút esküdött ellenük. Ez lett a Megadeth!
Sokaknak szemet szúr a "vinnyogós" ének, nekem inkább az, hogy az első 3 Metallica album szerintem bármelyik albumát leveri zúzás terén (a thrash műfaj kereteinek megfelelően)! Ne értsetek félre, szeretem a Megadeth-et is, de egyszerűen néha már sok az egy számra eső "10 perc" szóló és túlcifrázás. Sok számban érzem azt, hogy túl sok az énekszöveg és a riffek csak aládolgoznak az éneknek. Bocsi Dave... (mindettől függetlenül is egy Isten a szakmában).!
Ennyit a legnagyobbakról! Folyt. köv...
Minden bizonnyal lenne, max. néhány évnyi késéssel... Hiszen ez az a korszak, amikor nagyon sok sebességre és agresszióra fogékony banda jelent még meg. (A bukáshoz -90-es évek- részben ennek is volt köze, túltelített lett a piac, stb...-> erről még később.)
Nos, '84-re kialakult már a nagy thrash négyes: Metallica, Slayer, Anthrax és Megadeth!
Lássuk először az Anthrax-et: New York, ennek köszönhetően (később) hardcore hatások a zenében. Első albumuk a Fistful of Metal (1984), melyen még egy korábbi énekes alázott, folytatta a kialakult hagyományokat, igaz valamivel egyedibb módon. Később ugyanis eltávolodtak a szögecses-bőrkabátos, sátánistának titulált és közhelyesedő témáktól/ízléstől, ehelyett viccesebbre vették a figurát és sokminden másról zenéltek. Kinézetük sem a Venom-éhoz hasonló, rövidgatya, színes pólók, sokszor rajzfilm-és film figurák a gitárokon és ruhákon. Mindezek ellenére zenéjük a Belladonna korszak idején teljesedett ki és hengerelt (kereskedelmi szempontból is!), ezért tartozhatott a "nagy négyes" közé. A '90-es évek elején váltottak: énekescsere, stíluscsere, eltávolodtak a thrash-től. Azt mondják, hogy a 2003-as albumukkal anno visszatértek a stílushoz (szerintem nem), de az igazi thrash ízt reményeink szerint visszahozzák az új albumukkal, amin az ördög sem tudja, hogy ki fog énekelni...
Megadeth: nagyon fontos zenekarnak tartom, bár több haverommal diskuráltunk arról, hogy hiába mondják thrash metálnak, én inkább sokszor a speed és a heavy határmezsgyére tenném! Ezzel most lehet, hogy csökken az amúgy sem nagy presztízsem :), de szerintem ez van! Sokszor azon cívódunk, hogy régi Metallica, vagy régi Megadeth, számomra 1:0! Megmondom miért, de lehet, hogy tudjátok: Dave Mustaine egy gitárzseni, ez nem vitás. Kitették a Metallicából, mert sokszor nem volt beszámítható állapotban, és ezért bosszút esküdött ellenük. Ez lett a Megadeth!
Sokaknak szemet szúr a "vinnyogós" ének, nekem inkább az, hogy az első 3 Metallica album szerintem bármelyik albumát leveri zúzás terén (a thrash műfaj kereteinek megfelelően)! Ne értsetek félre, szeretem a Megadeth-et is, de egyszerűen néha már sok az egy számra eső "10 perc" szóló és túlcifrázás. Sok számban érzem azt, hogy túl sok az énekszöveg és a riffek csak aládolgoznak az éneknek. Bocsi Dave... (mindettől függetlenül is egy Isten a szakmában).!
Ennyit a legnagyobbakról! Folyt. köv...
2009. november 10., kedd
Az "igazi" thrash megjelenése?
Nos, a thrash kezdeti korszakára áttérve először is leszögezném a dátumokat: az első igazi thrash demó '81-ben jelent meg. Ez volt a Metal Church Red Skies című felvétele! (A videó természetesen későbbi, nem találtam megfelelő minőségűt róluk korábbról...)
Őket követte a Metallica! Az ő '82-es demójuk volt a második Power Metal néven. Egy archív felvétel tőlük... (mikor még nem Poptallica voltak)! - a kezdés kicsit érdekes... :) Azért nem szarral gurigáztak '83-ban... hehe.
1983-ban ki is adták első albumukat (Kill 'Em All), mely akkoriban nagyon kemény zenének számított! A fanok is felnőttek a zenéhez, a glam és a korábbi heavy metalok már túl kevesek voltak, nem volt bennük akkora erő és aggresszivitás, mint ebben az albumban! Megjelentek a thrasherek, akik utálták a disco-rockot és a "női kinézetű" glam fanokat. Akkoriban még gyakran speed, vagy power metalnak is nevezték ezt a fajta muzsikát, de ezek a stílusok később lényegesen elkülönültek!
Másik fontos állomás a Slayer első albuma, mely szintén '83-as megjelenésű! Show No Mercy címen (beszédes név az tutti) letarolta a fejeket. Addig szintén hallatlan aggresszivitás, erőszak, sebesség! Az ekkori albumok keverése és hangzása mai füllel már vékonynak, és rossz minőségűnek tűnhet, de akkoriban nem ez volt a fontos a fanoknak!
A legfontosabb alapokat ezzel le is tették ezek a bandák (persze rajtuk kívül voltak bőven olyan thrash metál hordák, melyek ekkor már léteztek egy-két éve, de hanghordozó megjelenése szerint ők a '83-as év nyertesei). Magára a zenére jellemző a duplázó használata a doboknál, a palm-mutingelt riffek (tenyérrel tompítás), illetve a le-föl-le való gyors pengetések (reszelés) a gitároknál, mindez komplex módon! Összetett riffek dominálnak, az egy-két akkordos punk és hardcore témák végleg elbújhattak ekkora dara mellett...
1984-től aztán végleg beindult a pokol!
Őket követte a Metallica! Az ő '82-es demójuk volt a második Power Metal néven. Egy archív felvétel tőlük... (mikor még nem Poptallica voltak)! - a kezdés kicsit érdekes... :) Azért nem szarral gurigáztak '83-ban... hehe.
1983-ban ki is adták első albumukat (Kill 'Em All), mely akkoriban nagyon kemény zenének számított! A fanok is felnőttek a zenéhez, a glam és a korábbi heavy metalok már túl kevesek voltak, nem volt bennük akkora erő és aggresszivitás, mint ebben az albumban! Megjelentek a thrasherek, akik utálták a disco-rockot és a "női kinézetű" glam fanokat. Akkoriban még gyakran speed, vagy power metalnak is nevezték ezt a fajta muzsikát, de ezek a stílusok később lényegesen elkülönültek!
Másik fontos állomás a Slayer első albuma, mely szintén '83-as megjelenésű! Show No Mercy címen (beszédes név az tutti) letarolta a fejeket. Addig szintén hallatlan aggresszivitás, erőszak, sebesség! Az ekkori albumok keverése és hangzása mai füllel már vékonynak, és rossz minőségűnek tűnhet, de akkoriban nem ez volt a fontos a fanoknak!
A legfontosabb alapokat ezzel le is tették ezek a bandák (persze rajtuk kívül voltak bőven olyan thrash metál hordák, melyek ekkor már léteztek egy-két éve, de hanghordozó megjelenése szerint ők a '83-as év nyertesei). Magára a zenére jellemző a duplázó használata a doboknál, a palm-mutingelt riffek (tenyérrel tompítás), illetve a le-föl-le való gyors pengetések (reszelés) a gitároknál, mindez komplex módon! Összetett riffek dominálnak, az egy-két akkordos punk és hardcore témák végleg elbújhattak ekkora dara mellett...
1984-től aztán végleg beindult a pokol!
2009. november 8., vasárnap
Kezdet 3.
A mai csokorban utoljára a kezdetekről:
Judas Priest
Történetük korábbra tekint vissza a '80-as éveknél, de igazából az 1980-as British Steel-el robbantak be a köztudatba. Az album a "metál isteneknek" köszönhetően elég fémesre, gyorsra és "lüktetőre" sikeredett (Halford hangjára is a fémes sikoly volt jellemző). Általánosságban elmondható, hogy a kezdetekre nagy hatással volt maga a NWOBHM (New Wave Of British Heavy Metal-Újhullámú Brit Heavy Metal) irányvonala is.
Például még az olyan bandák, mint az Iron Maiden és a Tank!
Másrészről sok amerikai thrash banda (köztük a Slayer) is esküszik a Black Flag nevű hardcore-punk banda hatására, melynek az aggresszivitást, a tempót és a szövegtémákat is köszönheti a műfaj. Szóval:
Megemlítem még a németek oldaláról az olyan zenekarokat, mint például a Grave Digger, illetve az Accept bandákat (ezek főleg a germán thrash vonalra voltak hatással). Észrevehetően aggresszívabb az ének (sokszor károgósabb, "torokhangúbb") és a zene már-már bizony átesik a ló túloldalára, meghaladja a szimpla heavy metal kereteit (speed metal kategóriának is nevezik néha, mely szintén ekkor jött létre).
Tehát Accept:
Judas Priest
Történetük korábbra tekint vissza a '80-as éveknél, de igazából az 1980-as British Steel-el robbantak be a köztudatba. Az album a "metál isteneknek" köszönhetően elég fémesre, gyorsra és "lüktetőre" sikeredett (Halford hangjára is a fémes sikoly volt jellemző). Általánosságban elmondható, hogy a kezdetekre nagy hatással volt maga a NWOBHM (New Wave Of British Heavy Metal-Újhullámú Brit Heavy Metal) irányvonala is.
Például még az olyan bandák, mint az Iron Maiden és a Tank!
Másrészről sok amerikai thrash banda (köztük a Slayer) is esküszik a Black Flag nevű hardcore-punk banda hatására, melynek az aggresszivitást, a tempót és a szövegtémákat is köszönheti a műfaj. Szóval:
Megemlítem még a németek oldaláról az olyan zenekarokat, mint például a Grave Digger, illetve az Accept bandákat (ezek főleg a germán thrash vonalra voltak hatással). Észrevehetően aggresszívabb az ének (sokszor károgósabb, "torokhangúbb") és a zene már-már bizony átesik a ló túloldalára, meghaladja a szimpla heavy metal kereteit (speed metal kategóriának is nevezik néha, mely szintén ekkor jött létre).
Tehát Accept:
2009. november 7., szombat
Kezdet 2.
Na, mára még egy nagyon brigád! MOTÖHEEEEEAAAAAD!!!
Nos, velük majdnem ugyanaz a helyzet, mint a Venommal! A '80-as évek elején forrtak ki igazán, és bár nem tartoznak a tipikusan sátánistának tartott brigádok közé (számjaik is többnyire másról szólnak), érdemük kétségtelen a thrash kialakulására nézve! Jó példa erre a Sodom nevű zenekar, mely tőlük (is) nyerte az inspirációját a későbbiekben (a bandavezér Onkel Tom-nak is a Motörhead a favoritja). Szövegviláguk földhözragadtabb: a piáról, a nőkről és a "gyors" életről szól. Zenéjük egyszerűnek tűnik, ugyanakkor lendületes és Lemmy jellegzetes hangja fűszerezi meg ezt az egész életérzést. Mert ez már tényleg az :).
Nos, velük majdnem ugyanaz a helyzet, mint a Venommal! A '80-as évek elején forrtak ki igazán, és bár nem tartoznak a tipikusan sátánistának tartott brigádok közé (számjaik is többnyire másról szólnak), érdemük kétségtelen a thrash kialakulására nézve! Jó példa erre a Sodom nevű zenekar, mely tőlük (is) nyerte az inspirációját a későbbiekben (a bandavezér Onkel Tom-nak is a Motörhead a favoritja). Szövegviláguk földhözragadtabb: a piáról, a nőkről és a "gyors" életről szól. Zenéjük egyszerűnek tűnik, ugyanakkor lendületes és Lemmy jellegzetes hangja fűszerezi meg ezt az egész életérzést. Mert ez már tényleg az :).
Magyar thrash link... és a kezdet
Először is, aki le van maradva a hazai "thrash" bandák terén, és még mindig első "h" nélkül írja magát a kifejezést (ami ebben az esetben "szemetet" jelent, ellenben a helyes "cséplés"-THRASH-el!), annak nagyon ajánlom a következő linket:
http://metalliumhungaricum.blogspot.com/search/label/thrash%20metal
Itt szinte mindent megtalálni, ami tényleg fontos. Az itt nem megtalálható albumokat próbálom a blogomon valahogy elérhetővé tenni!
(gondolok itt pl: Drünken Bastards, Zsarnok, Nuclear Beast, Tremor, Morfium stb... nevekre)
STAY TUNED! Idővel megoldom!
Addig is kezdeném a videós oldaláról a dolgot! Egy kis kiképzés az ifjoncoknak, kezdve a gyökerektől:
Nagyjából itt kezdődött minden, bár nehéz csak tőlük származtatni a műfajt. A Venom hagyatékai a '80-as évekre nézve: az agresszivitás, a szövegvilág, a színpadi megjelenés és az első "igazán" sátánistának titulált filozófia. Bár zenéjük leginkább a black metal műfaj kialakulására hatott ki a legjobban, kétségtelenül sokat adott az akkor kialakuló thrash műfaj elemeihez! Jár a riszpekt!
http://metalliumhungaricum.blogspot.com/search/label/thrash%20metal
Itt szinte mindent megtalálni, ami tényleg fontos. Az itt nem megtalálható albumokat próbálom a blogomon valahogy elérhetővé tenni!
(gondolok itt pl: Drünken Bastards, Zsarnok, Nuclear Beast, Tremor, Morfium stb... nevekre)
STAY TUNED! Idővel megoldom!
Addig is kezdeném a videós oldaláról a dolgot! Egy kis kiképzés az ifjoncoknak, kezdve a gyökerektől:
Nagyjából itt kezdődött minden, bár nehéz csak tőlük származtatni a műfajt. A Venom hagyatékai a '80-as évekre nézve: az agresszivitás, a szövegvilág, a színpadi megjelenés és az első "igazán" sátánistának titulált filozófia. Bár zenéjük leginkább a black metal műfaj kialakulására hatott ki a legjobban, kétségtelenül sokat adott az akkor kialakuló thrash műfaj elemeihez! Jár a riszpekt!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
